– Miért sírsz?

– Nem szeretnek a fehér bárányok. Ki vagy te és miért fénylesz?

– Aki vagyok mellékes, hiszen csak láncszemek vagyunk egy hatalmas gépezetben, ami az őslétezőt működteti. Sokkal fontosabb az, hogy miért vagy szomorú attól, hogy egyedinek alkottunk?

– Mit érek az egyediséggel, ha senki nem szeret és nem fogad el?

– Ha olyan világba hoztunk volna téged, amelyben mindenki mindenkit elfogad, nem kellett volna megváltoztatnunk a színed. Nem lenne értelme a feketeségednek. Azért vagy fekete, mert csak így tudod teljesíteni a feladatod. De hogy megértsd, válaszolj nekünk: Miért közösítettek ki a többiek? 

– Azért mert elmondtam nekik, hogy a karámon túl van egy erdő és én vágyom oda. Kérdeztem, hogy jönnek e velem, erre kinevettek. Azt mondták, hogyha elkap a gazda, akkor megnyúz, vagy kinn megesznek a farkasok.

– Tehát azért közösítettek ki téged, mert felébredt benned az új változás szikrája, ami csak fekete színben látszódik, de a fehérben nem. Tudtuk, hogy fájni fog, amikor mások észreveszik, hogy számukra nem az ébresztést szántuk. 

Ne értsd félre, ugyanolyan fontos láncszemek ők is, de a hangsúlyt a fekete bárányokra helyeztük okkal. 

– Hogyhogy a feketékre? Nem csak egyedül én vagyok ilyen színű? 

– Minden földrészen minden csordában elhelyeztünk hozzád hasonló, fekete színű lényt. Ők nem pont bárányok, de feketék. Mivel a feketében látszódik leginkább a szikrázás. Értékesek vagytok, nem az egyediségetek miatt, hanem a munkátok amit végbevisztek pusztán a létezésetekkel. Tanítjátok a többieket a változás és a fejlődés befogadására. 

– Mit tegyek? Menjek vissza közéjük, hogy megverjenek és megalázzanak? 

– Nem. Ellenkezőleg, itt az idő, hogy találkozz a többi hasonló társaddal. Ha összefogtok együtt, akkor a szikráitokból egyre erősebb egyesített ébresztő lángot tudtok csiholni. Erre már felélesztitek az alvó fehér bárányokban a vágyat az ébredésre. Mivel ez már látványos lesz és nekik fontos az amit látnak.

Az út egymáshoz sodort Mindannyiunkról szól! Aki csatlakozik hozzánk, nem lesz fentebb és nem lesz lentebb. Egyesítjük erőnk, mert egyedül semmik vagyunk, Együtt annál is több mint az Egész.

Az történt ezalatt a negyven nap alatt, hogy sorra megjelentek azok a gonosz erők, akiket Pál a „Sötétség hatalmának” nevez. Azok a gonosz erők, akik támadják az emberi létet, az emberi életet a földön, és rossz irányba próbálják fordítani, rosszra vinni. Ezek első sorban, mint az emberiség reprezentánsát, Önmagadat támadják ebben a negyven napban. 

Tíz napig csendben vagy, meditálsz, és a tizedik napon, mikor felkel a nap, akkor a napból egy oroszlán leugrik ebbe a négy cikkejre osztott körbe, és vad haraggal neked támad, de az egyik cikkej beszorítja. Nem tud hozzád érni, nem tud hozzád férni. Tíz napig szembe nézel ezzel az őrjöngő oroszlánnal, és rájössz arra, felismered, hogy ez a „Harag” oroszlánja. 

Ez az első olyan gonosz erő, és sátáni hatalom, a „Harag”, ami tönkreteszi az embereknek az életét. Tíz nap elteltével az oroszlán lekusshad szépen csendben a saját körcikkejében, és Úr vagy felette. 

A következő hajnalon egy sárkány ugrik le a felkelő napból egy másik kör cikkejbe vad haraggal. Neked támad, de a kör cikke beszorítja. Őrjöng tíz napon keresztül, és felismered, hog ez a „Hatalomvágy” sárkánya. Ez a második sátáni- gonosz erő, ami az ember életét tönkre teszi. Tíz nap elteltével a sárkány is megnyugszik. Legyőzted. 

A következő nap amikor felkel, egy kecskebak ugrik be a harmadik körcikkejbe. Ugyanúgy, vadul neked támad, és Ő is beszorul a maga cikkejébe, amikor ráismersz, hogy ez a „Kéjvágynak”, a „Testiségnek” a kecskebakja. 

Szembe nézel vele tíz napig, és akkor ez is megnyugszik. Tíz nap után kilépsz a körből. A három állat, az oroszlán, a sárkány, és a kecskebak engedelmesen követnek, de amikor kezdesz eltávolodni a körtől visszanézel váratlanul és megdöbbensz. Akkor veszed észre, hogy egész idő alatt a negyedik körcikkejben, ahol Önmagad voltál, egy hófehér bika feküdt a lábadnál, és nem vetted észre. El voltál foglalva a másik három állattal.Felismered, hogy ez a hófehér bika a „Siettetés” fehér bikája. Rettenetes rossz érzeted támad, szorongani kezdesz. Szólítod a fehér bikát, de a fehér bika nem engedelmeskedik. Elfordul tőled, és elmegy, ott hagy. Egész életed végéig van egy nagy ellenfeled, egy boszorkány. Amikor már a kereszted alatt roskadozol, és mész a golgotára, akkor egy izzó tekintetet érezel magadon Odanézel, és ott áll a nagy ellenfeled. 

A boszorkány megszólal, és azt mondja: „Nem vetted észre a fehér bikát, a „Siettetés” fehér bikáját. Ezért mész most meghalni.

Az evés az élet fájának gyümölcséből az Istenek előjoga, ezért egyedül ők halhatatlanok, azonban ez nincs megtiltva az Embernek. Megújul az elveszett Paradicsom. Van benne hely az élet fája számára is. Nem elérhetetlen, a megváltottak ehetnek belőle, és örök életük lesz. Kiderül, nem csupán egyszer lehet belőle enni, hanem mindig, folyamatosan.